Vágyak és valóságok

Fejer Megyei Hírlap 2009.12.08

Molnár Heléna öt és fél éves nagycsoportos és az én kislányom. A családi érintettség folytán természetesen van némi fogalmam, mire is vágyik karácsonyra, de ez kétnaponta változik, másrészt jómagam is kíváncsi voltam, módosulnak-e a vágyai, elképzelései, ha egy fotós bácsival együtt felkeressük a gyermekkívánságok gyűjtőhelyét, amelynek földrajzilag behatárolható végpontja az egyik bevásárlóközpontban elhelyezett kívánságfal (is lehetne). Kabátot-sapkát adtunk hát a kezecskéjében a már megírt kívánságlistáját szorongató lánykára, és nekiindultunk. 

E napokban már sok családban számolgatják, mennyi is van a pénztárcában, és abból mennyit lehet költeni...

Molnár Helénának hasonló kívánságai vannak karácsonyra, mint a hozzá hasonló öt és féléveseknek. Örülne babának, de egy plüsscicának is.

- A Jézuskának nincs pénze, de megvan neki minden játék, onnan hoz a gyerekeknek - csacsogta az úton. - Tulajdonképpen nem is kellett volna leírnunk, mert ha most beszélünk róla, Jézuska meghallja és tudni fogja, mit szeretnék.

Kicsit azért meglepődött, hogy a bevásárlóközpontban nyoma sem volt például a Mikulásnak (a Jézuska hiányát nem kifogásolta), hanem piros plüssruhás Mikuláslányok mosolyognak az öreg szakállas lakjánál. De modern gyerek lévén hamar napirendre tért efölött is. Mészáros Mercédesz és Varga Lejla úgy vették át tőle a borítékot, hogy megígérték, bizonyosan tudomást szerez a benne foglaltakról az, akit illet.

- Úgy tűnik, szükség van a közvetítőkre - mondja Mercédesz a kérdésre: vajon miért nem egyenesen a szülőknek tolmácsolják a gyerekek, mit szeretnének? - Kicsi koromban én sem a szüleimnek mondtam meg, bizony listát írtunk akkor is, így sokkal izgalmasabb és titokzatosabb volt. Úgy vesszük észre, a gyerekek a Mikulásban és a Jézuskában is hisznek, nálunk legalábbis vegyesen kérik, hogy kinek juttassuk el a kívánságaikat. És persze néha ott hallgatózik a közelben a kisfiú, vagy kislány anyukája-apukája, sokan éppen így értesülnek e kívánságokról.

A Mikulás-lakba természetesen komolytalannak tűnő, vagy megmosolyogtató kérések is érkeznek, valaki például az egyik mostanában trendi tinimozi főszereplőjének parókáját szeretné az ünnepekkor magán látni.

Joó Kata háromgyermekes édesanya, kisfiai hat-, négy és egyévesek. A legkisebbet még babakocsiban tologatva nézelődnek az egyik játékbolt kirakatánál, a nagyfiú már nagyjából a fél kirakatot elkérte karácsonyra.

- Sok mindent szeretnének ilyenkor - mosolyog, de sóhajt is a fiatal anyuka. - Már tudjuk, mit kapnak, nagyjából meg is vettük az ajándékokat, még a legkisebbnek szeretnének valamit nézni, ezért jöttünk a játékbolthoz.

Katáéktól eltérően sok családban azonban még nem tudják, mi kerül majd a fa alá - vagy ötlet, vagy egyelőre a rávaló anyagiak hiányában. Bár mindig olvasni arról, hogy évről-évre kevesebbet költenek a magyarok az évnek ebben az időszakában, a januári összesítések rácáfolnak erre. Vagyis szeretjük megadni a módját az ajándékozásnak (egyesek erejükön felül is), s a gyerekeknek igenis elsősorban játékot veszünk ilyenkor.

És még nem beszéltünk a másfajta értékekről: például a nyugalomról, türelemről, amellyel éppen ilyenkor lenne különösen szükséges körülvenni a gyerekeket. Érdekes, hogy milyen ritkán jut eszünkbe például előkarácsonyi ajándéknak azt adni, hogy elmegyünk vele egy jó programra, hogy közösen töltünk egy fél, egész napot, együtt ugrálunk egy koncerten. Bár igen sokat mondó lehet az is, hogy kevés gyermek fogalmaz meg ilyen vágyakat, azok jobbára tárgyakban képeződnek le. A Plazaban működő Mikulás-lak falán elhelyezett üzenőfalon is mindössze egy ilyen jellegű kérést találtunk, egy szintén nem teljesen egészséges tizenéves tűzte fel a torokszorító üzenetet: Kedves Mikulás, gyógyuljon meg a testvérem!

Az elektronika világa egyébként az idén a vágyak közés betört: egy német szolgáltató olyan virtuális kívánságlistát készített, amellyen az ismerősök-barátok körbejárhatják az ajándékokra vágyók áhított tárgyait, s ki is válaszhatják közülük azt, amelyet szívük szerint az illetőnek adnának. Az ötletlistát aztán továbbküldik az ismerősi körön belül, hadd merítsenek belőle mások is ideákat.

A nagycsoportos Molnár Heléna persze még nem foglalkozik ilyesmikkel. Nem érdekli az sem, hogy az átlagmagyarok mennyit költenek egy átlagos karácsonyra, a családon belül hány embert ajándékoznak meg, s milyen értékben. Letudta a dolog érdemi részét a lista átadásával. És hogy ne legyen az ügymenetben semmi fennakadás, készített egy másik listát is a kéréseivel. Ezt nem adta még át, egy biztosabb helyre dugta: az ablakpárkányra állított rózsaszín gumicsizmájába.

Mészáros Mercédesz                                            Varga Lejla